Szerinted?

Kiadó: SFocus Home Interactive, Zoo Corporation, Compulsion

Fejlesztő: Compulsion Games

Stílus: Akció, puzzle

Megjelenés: 2013 November

5.6

+ Kreatív játékmenet

+ Ötletes puzzle-k

- NAGYON rövid

- Újrajátszhatóság hiánya

Képek

Contrast

Árnyjátszma

2012.04.26 A Compulsion Games mert újítani a játékmenettel, de üres, élettelen környezetbe öntötte a gyönyörűen kivitelezett, illetve ugyanennyire hangulatos történetet. Egy mondatban ennyi számomra a Contrast, amelybe komolyabban belelendültem két és fél óra után, csak addigra vége lett a játéknak...

A

sztori egy picit bonyolultnak tűnik első ízlelésre, ám később átjön az egész lényege. Egy hálószobában nyitunk, mégpedig Didi Malenkaya kis szobájában, akinek képzeletbeli barátnője, Dawn többre képes, mint amit a film noir-szado-mazo kombinációban feszítő ruhája sejtet. Ők ketten - vagyis többnyire inkább csak Dawn, mivel Didi kérésére mi csinálunk meg majdnem mindent - igyekeznek egy családi katasztrófát megakadályozni.

Árnyékharcos

Szóval a történetet nem nevezhetnénk nagy wasistdasnak, de ha csak ez lenne a játék egyetlen gyengesége, egy rossz szavunk nem lenne. A játékmenet viszont kifejezetten élvezetes. Na most, Dawn képessége abban rejlik, hogy képes a megvilágított helyeken átváltani árnyékba (a befejezésből - spoiler! - akár a negyedik dimenziónak is hívhatnám), és onnan visszajönni egy másik helyen, akár egy dobozzal a kezében.

Erre szükségünk is lesz, hiszen e nélkül nem tudnánk sokáig jutni. Könnyen megszokható a mechanikája, így erre panasz nem lehet. Naná, puzzle játékkal állunk szemben, amely platformer típusjegyekkel nyakon öntve vár minket a sajnálatos módon mindössze három Act során. Egy példa, hogy szemléltessem: lesz a cirkuszban egy kalóz hajós rész, először le kell engednünk a kaput az árnyékvilágba átcipelt dobozzal, hogy Didi bejuthasson.

Innen három helyre kell pakolnunk dobozokat úgy, hogy a kapu nyitva maradjon - a kapu mellől áthozzuk az elsőt, árnyékként lehozzuk a másodikat, a harmadikat meg simán áthozzuk két méterre a célponttól. Vannak azért elgondolkodtató feladatok is rendesen, főleg Vincenzo műhelyébe lesz trükkös bejutnunk, ám a világítótornyos finálé is el tud gondolkodtatni!

Az animációk sem valami jók - az interakcióra szinte mindig ugyanazt a kinyújtom a karom mozdulatot lépte Dawn. A jeleneteknél meg gyakori volt az, hogy pár másodperces afférok ugranak képernyőnkre, néha már zavaróan félbeszakítva a játékmenetet.A cseresznye a gondtorta csúcsára a konzolport szimplisztikusan kivitelezett esete. Billentyűzetkiosztást csak az állíthat, aki keni-vágja a málhás szamár Unreal Engine 3 ini filejainak tartalmát.

Egyszer finom, kétszer nem

Szóval a Contrast elsőre üt, de akkor sem valami nagyot. Elfogadható szintet nyújt, csak sajnálatosan lehúzza az üres, élettelen és egyszerű város, a rövidség, illetve az újrajátszhatóság hiánya. De mégis: egyszer érdemes végigjátszani. Ennyit bőven megérdemel a Compulsion Games játéka. Árnyékokká leszünk.

Teszt

Kat és Johnny (Didi szülei) között áll a bál, utóbbi pedig az életét kockáztatja az anyagi gondjai miatt. Johnny, hogy ki tudjon jönni a csávából, egy cirkuszt állít fel, meghívva Vincenzo-t, a fő attrakcióját a builnak.(Ja, eddigre már a három Act közül a második elején járunk, megjegyzem mellékesen...)Vincenzo (akitől lenyúljuk az új műsorszámának felvételét) végül besegít nekünk, ám addig is lesz dolgunk, hogy helyre tegyük a tönkre menő fényektől kezdve a családi állapotig mindent. A csavar az egészben, hogy Vin Didi biológiai apja, ám ő mégsem kíván a családba állni, inkább meggyőzi Kat-et, hogy a szerencsétlen Johnny-t válassza...

Problémás

De mit ér a jó játékmenet, ha gyorsan véget ér? Mint már korábban említettem, mindössze három Act várja a játékost. Oké, ott vannak a Luminaire-ek, amelyekből kötelező gyűjtenünk pályánként általában ötöt (az utolsón elég kettőt), hogy erőt adjunk a gépeknek. Rendben, vannak gyűjtögethető tárgyak is, de ez ebben az esetben sem inspiráló hatású az újrajátszásra, mivel nincsen nehézségi szint, sőt, Game Over sem.

Ha esetleg lepottyannánk a mélységbe (ez érdekes, mintha a Dishonored köszönne vissza?), akkor egy kis szomorú akkord, aztán bumm, ott is vagyunk újra. Ezzel legalább kedvez a játék. Viszont ne nagyon komplikáljuk túl a feladatokat! Néha meglepően egyszerű a megoldás, amely továbbra is kihívással bír.

Rövid a játék nagyon. Másodjára akár kb. két óra alatt sikerült végigérnem, és ha skippeltem volna a jeleneteket, akkor talán a felére is lecsaphattam volna. Ez kevés, kérem szépen. Hiába jelent meg a next-gen PS4-re is, az a konzol (is) többre hivatott.És még nem is beszéltem a glitchekről. Volt arra példa az Act 2 hajós részén, hogy konkrétan beleakadtam a falba! Nem tudtam kidashelni onnan! Dawn szimplán ott ragadt félig a falban, félig a levegőben. Restart... ja, hogy checkpoint az egész attrakció elején van csak? Remek... és olyan is volt, hogy végig a dashelős animáció futott, miközben én egyszerűen futottam csak egy lépcsőn felfelé. Ontottam is magamból a fehér csontvázat, mintha muszáj lett volna...

Twitter

Facebook

YouTube